Az öngondoskodás fogalma ismerősen csenghet a pénzügyek területéről, hiszen a csapból is ez folyik, gondoskodjunk a nyugdíjunkról, lakáshelyzetünkről, gyerekeinkről stb. (megjegyzem, nagyon jó gondolat, tényleg így kell csinálni). De ez a cikk az öngondoskodás pszichológiai vonatkozásairól szól, arról, hogyan vegyük észre magunkon, ha baj van, hogyan tegyünk magunkért, és hogyan engedjük meg magunknak, hogy mások is gondoskodhassanak rólunk.
Vannak az életünkben olyan nehéz időszakok, amelyeken nem feltétlenül tudunk gyorsan túljutni.
Ilyenek a krízishelyzetek, amik lehetnek normatív krízisek, pl. munkába állás, házasságkötés, gyermekszülés-családalapítás, nyugdíjba vonulás… szóval azok a dolgok, amik előreláthatóan valószínűleg meg fognak történni. Ettől még lehetnek nehezek, sőt! még a boldog dolgok is lehetnek egyben krízisek is, de ezekre legalább fel lehet készülni.
A nem normatív krízisek a betegség, válás, haláleset, természeti tragédia, munkanélküliség, anyagi veszteség, amelyek bármelyik életkorban előfordulhatnak, nem is tudunk felkészülni rájuk, váratlanok, és hiányzik a megküzdési „tarsolyunkból” a megoldás. És van úgy is, hogy nincs feltétlenül „hivatalos” krízis, de mégsem vagyunk jól, valahogy ránkborult az életünk.
Ezekben a szituációkban nem könnyű helytállni: mert egyrészt meg kell valahogy oldani magát a feladatot, másrészt meg jó lenne, ha nem roppanánk bele… és akkor most jön be az öngondoskodás, mint eszköz.
Nulladik pont, hogy ismerjük el, szükségünk van rá, és higgyük el, jogunk is van hozzá, hogy többet törődjünk magunkkal!
Pihenés. Sokszor már ez is meghozza az eredményt. Több pihenés, aktív-passzív, minden jöhet, lehetőleg teljesen más legyen, mint a munkánk. Ha kevés az időnk (mert az ugye mindig kevés) akkor súlyozzunk, helyezzük ezt a prioritások között első helyre. Ha ez sem megy, határozzuk el, hogy legalább a hét egy kijelölt napján kipihenjük magunkat. És ha más okból nem sikerül (nyugtalanság, stb…) akkor próbáljuk rendbetenni az alváshigiénénket, erről sokat lehet olvasni, és vannak működő módszerek.
Sport. Nem túl sok, és nem túl megerőltető, legalábbis kezdésnek. Ez az időszak nem arról szól, hogy még jobban kizsigereljük magunkat, tekintsünk úgy rá, mint egy kisebb betegségre: lehet sportolni, de ésszel. Ne a teljesítmény legyen első helyen, hanem a stresszmentesítés.
Étkezés. Élvezzük az ízeket! Nem kell extrém egészségesen étkezni, hiszen az megint egy kilengés, de együnk jó sok zöldséget, jó sok színes dolgot. Próbáljunk kevés műholmit magunkhoz venni, nézzük meg az összetevőket, válasszuk az egészségesebb verziót, a biot, a magyart…
Kényeztetés. Kinek mi: olvasás, buli a barátokkal, arcpakolás, élményfürdő, szauna, egy igazán jó film, sorozatnézés, túrázás. Lehet csinálni egy listát a kedvenc tevékenységeinkről, és ilyenkor választani róla egyet-egyet.
Stresszoldó technikák alkalmazása. Meditáció, relaxáció, autogén tréning, progresszív relaxáció, jóga… van választék.
Társas támogatás keresése. Kell egy-két jó barát hozzá, lehetőleg mély kapcsolat legyen, akiket tényleg mindig fel lehet hívni, és akár többször is átrágni ugyanazt a témát velük. Nem kell a megoldást keresni feltétlenül ezekben a beszélgetésekben. Inkább csak megélni az elfogadottságot, azt, hogy lehetünk önmagunk, és van kihez fordulnunk.
Érzelmeink felismerése, jogosságuk elismerése, ez is része az önmagunkról való gondoskodásnak. Nem mindig könnyű, és akkor most megint hazabeszélek egy picit, ilyen helyzetekben jól jön egy segítő szakember, aki az önismeretben igazgat egy kicsit és segít a krízisfeldolgozásban.