A járványhelyzet kapcsán a gyász érzete is felmerült, ami számomra fontos felismerés volt. A szituáció sok mindenkit kibillentett, van, aki könnyebben küzd meg vele, van, aki nehezebben. Talán szerepe van ebben a különbségben annak is, milyen egyéb fájdalmak, hozott sérülések vannak a háttérben – ha van valami, amivel nem tudtunk megküzdeni, ami a háttérben fut „programként”, az most felerősödhet.
A kognitív torzítások témája sokat segíthet a továbblépésben. A gondolati diszfunkciókról írtam egy cikkben, itt elérhető. Röviden a lényege annyi, hogy igazságként fogadunk el olyan gondolatokat, amik pedig csak a mi fejünkben léteznek így ebben a formában. Megmásíthatatlannak, abszolútumnak tekintjük ezeket, pedig a valóság vizsgálata alapján kiderül, hogy nem végzetesek és nem változtathatatlanok.
A 3 P ezen kognitív torzítások közül 3 speciális, a gyászfolyamatra jellemző:
Personalization (megszemélyesítés, ez az én felelősségem)
Pervasiveness (abban hinni, hogy ez az esemény az életünk minden területére kihat)
Permanence (állandóság, ez örökké így marad).
A járványhelyzetre vetítve ez valahogy úgy futhat a fejünkben, hogy „Kellene tennem valamit a helyzet ellen, de nincs eszközöm… nekem kellene összetartani a családot, fenntartani a jókedvet, és képtelen vagyok…. Ez szörnyű, semmi nem jó, és mindig így marad, ki tudja mikor lesz vége.” Közben meg persze meg tudjuk magyarázni magunknak, hogy ennek egyszer vége szakad, de mégis, mintha az érzéseink nem tudnák lekövetni a gondolatainkat… Talán tisztában vagyunk azzal fejben, hogy nem tart örökké a járványhelyzet, de azt is tudjuk, hogy valamilyen mértékű változást mindenképp itt hagy maga után, és nem tudjuk, milyen mértékű és irányú lesz ez a változás.
Kutatások bizonyítják, hogy sokat segít ennek a 3 gondolati torzításnak a felfedezése és megváltoztatása. Megfigyelni azokat a pillanatokat (mert először csak pillanatok lesznek), amikor fel tudunk lélegezni a felelősség súlya alól. Amikor észre tudjuk venni, hogy nem MINDEN területre hat ki az adott nehézség, mert tudunk nevetni, tudunk jókedvűen beszélgetni… és éppen ezek a pillanatok vezetnek el a harmadik torzítás feloldásához, hogy hát akkor talán nem marad örökké így.
Ha kicsit tágítjuk a kört, és felfedezzük, milyen egyéb helyzet gyászfolyamat hat ránk és színezi még sötétebbre a jelenlegi érzéseinket, talán abban is segíthet a 3P elmélete.
Ha elvesztettünk valakit a közelmúltban, és nincs még feldolgozva a hiánya; ha szerelmi kapcsolatunk ért véget, és nem engedtük el még a másikat; ha munkahelyi veszteség ért bennünket, ez mind lehet olyan nehéz, amire ráépülve a jelenlegi helyzet duplázva hat.
Segíthet, ha leírjuk a bénító hiedelmet bármelyik helyzettel kapcsolatban, és megvétózzuk, szintén írásban:
Mindig szomorú vagyok, hogy nem találkozhatom a barátaimmal – NEM, hiszen tudtam örülni a videócsetelés közben, felszabadultnak éreztem magam közben. Vagy: láttam ma egy vígjátékot, jókat nevettem közben.
Soha nem fog elmúlni a fájdalom, amit a szerelmem elvesztése miatt érzek – NEM! hiszen épp ma tudtam örülni, ha csak pillanatokra is, a napsütésnek… van remény.
Képtelen vagyok ezt a sok tevékenységet összehangolni, amit szülőként, tanárként, „szakácsnőként” stb… kellene végeznem – NEM! hiszen ma is ettek a gyerekek, és valamennyire haladunk a tanulással is.
Egy másik írásos gyakorlat: hogyan lehet a 1. magunkra vonatkoztatott, 2. örökké tartó és 3. átfogó tapasztalat 1. személytelen, 2. átmeneti és 3. konkrét?
Pl. munkahely elvesztése:
| 1. Alkalmatlan vagyok | 1. A cég küzdött nehézségekkel, akár a jelenlegi helyzet kapcsán |
| 2. Ez mindig így marad | 2. Újra lesz majd munkám, lehet, hogy más területen |
| 3. Más területen is béna vagyok, pl. szülőként | 3. Ez csak a munkámra vonatkozik, más területet nem érint, szülőként ugyanolyan jól funkcionálok, mint előtte |
A reményteli, pici pillanatok fognak növekedni annyira, hogy ha nem is fedik el teljesen a fájdalmat, de egyensúlyba kerül az életünk újra. Ezeket a pici pillanatokat érdemes egy másik eszközben, a hálanaplóban megerősíteni. A hálanapló írásának hasznosságával egy következő írásban foglalkozom, szintén saját tapasztalattal.
Felhasznált irodalom: B terv. Sheryl Sandberg és Adam Grant, Bp., 2017.
Kognitív viselkedésterápia. Medicina, Bp., 2010.